Ízelítő, avagy néhány szó a horvát konyháról
Dobar tek!
Ha az ember külföldön jár, sokféle hatás éri. Más tájak, más nyelv, szokások, más kultúra. Utóbbi szerves részét képezi a gasztronómia is. Az utazási élmény minőségét pedig nagyban emelheti, ha módunkban áll kipróbálni, megkóstolni az adott ország, a meglátogatott vidék ételeit, italait. Erre viszont nem árt egy picit felkészülni, előre tájékozódni...
A horvát konyha egyik fő jellemzője, hogy fejlődése során jelentős mértékben hatottak rá a környező népek étkezési szokásai, kultúrája. Ahogy az ország földrajzi adottságai is igen változatosak, így a a konyhában felhasznált alapanyagok is ezt a sokszínűséget tükrözik. A Magyarországgal határos területeken, Szlavóniában erősen érződik a magyar konyha hatása, a belső, hegyvidéki területeken máig őrzik a török időkből megmaradt hagyományokat, a tengerparton pedig természetesen a mediterrán konyhák, elsősorban az olasz, de a görög konyha ételeinek "horvátosított" változatai köszönnek vissza.
De üljünk asztalhoz (legalábbis képzeletben), és lássunk néhány példát is! A horvát konyha kínálata levesek terén nem olyan változatos, mint például a magyar. Ennek egyik magyarázata az, hogy ott a levest igen gyakran salátával vagy más, könnyű előétellel helyettesítik. Három levest azonban mindenképpen ki kell emelnünk a kínálatból. Az egyik a brudet vagy brodet, ami egy igen tartalmas, sűrű halleves, bár nevezhetjük bőséges szafttal készülő egytálételnek is. A tengerparton igen népszerű, egy-egy étterem séfjének tudása azon is lemérhető, milyen brudetet tud készíteni. A brudet sokféle (minimum háromféle) halból készül, lényege az, hogy az összhatásban a kevésbé értékes halak is "megszépülnek". Hagymás, fokhagymás, fehérboros és tengervíz! alapban párolódnak a halak, gyakran rákokkal, kagylókkal is kiegészülve, amihez puliszka vagy tésztaköret dukál, de finom fehérkenyérrel is mennyei. Az olasz minestrone isztriai változata a manestra leves, ami persze egész Horvátországban ismert. Pirított tészta, sokféle zöldség, bab a legfőbb alapanyagok. Kedvelt a fahéjas ízesítésű citromleves is.
Tipikus észak-dalmát (zadari) étel a roston vagy nyárson sült bárányhús, a janjenita. A legfőbb alapanyagért nem kell túl messze menni - ott legel a közeli Pag sziget kopár mészkőszikláin...
Kedvelt étel az olívaolajban, fokhagymával sült marhaszelet, a prlolica is. Különösen mennyei, ha a hagyományos horvát főző-sütő edényben, a pekában készül szabadtűzön, parázsban.
A tenger gyümölcsei valóban külön fejezet a horvát konyhában. Amilyen változatos a horvát Adria-part, olyan gazdag a kínálat is halakban (tonhal, makréla, szardínia, tintahal, etc.), rákokban, polipokban, kagylókban, osztrigákban. Ezeket leginkább roston készítik, de gyakran főzik, párolják is. Köretként salátákat fogyasztanak mellé.
Minden horvát pékségben találkozhatunk a burekkel, ami túrós vagy hagymakarikákon pirított marhahúsos töltelékkel készül. Édes sütemények a mazsolás-likőrös pritula, illetve a karamelles ízesítésű rozsota.
Egy privlakai üdülés alatt feltétlenül meg kell kóstolnunk a híres pagi juhsajtokat is! A szigeten legelésző juhnyájak takarnányában bőségesen megtalálhatók a vadon növő gyógy- és fűszernövények, amik nagyban hozzájárulnak a sajtok különleges ízéhez. És ott a prsut, a sós tengeri levegőn szárított dalmát sonka, amihez fekete olívabogyó, és persze jóféle dalmát bor dukál!
Apropó bor! Nehogy itt a végén megfeledkezzünk néhány fontos itókáról! Ami nekünk a Tokaji, az a horvátoknak a Maraschino. A maraschino Zadarból indult világhódító útjára. Az édes-kesernyés ízű, tölgyfahordóban érlelt likőrkülönlegesség, ami a marasca vadcseresznye lepárlásával készül, az ünnepi alkalmak elmaradhatatlan kelléke. Talán nem kell túl nagy fantázia hozzá, hogy elképzeljük: a szőlőműveléshez, a borhoz igencsak értő ókori görögök és rómaiak által is lakott Dalmáciában kiváló borok születnek! Hozzáértők szerint ha még a munka magasabb szervezettsége és egy jobb marketing is társulna a meglévő adottságokhoz, akkor Horvátország valóban a világ bornagyhatalmai közé tartozhatna...
Ne mulasszuk el megkóstolni a Dingac vagy Babic vörösborokat, a fehérek közül pedig a Posipot, a kizárólag a Vis szigetén termő Vugavát, vagy a népszerű Malvaziját. Zivjeli!
Farkas Gyula
